Pillangóhatás

A Casanova-per nem csak arra világít rá, hogy egy szociopata ember hogyan manipulál az érdekének megfelelően mindenkit, és az számukra milyen következményekkel jár, de arra is, hogy milyen sajátos módon működik a magyar bírósági rendszer, illetve mennyire kiszolgáltatott és megalázó helyzetben vannak a jogi képviselet nélkül vagy nem megfelelő jogi képviselettel pereskedő felek... S rávilágít még valamire, ha hiszünk magunkban és az igazságban, ha elszántak és kitartóak vagyunk, akkor nem csak a mesében győz az igazság...

Amikor Casanova az eltűnését rendezte meg, a saját iratai mellett, a házassági anyakönyvi kivonatunkat is eldugta és amikor alkalom adódott az angolos távozásra, titokban magához vette és elvitte... Hiszen még egy ilyen beteg elme is tisztában van azzal, hogy annak akit megpróbált öngyilkosságba hajszolni, akitől megpróbált mindent elvenni - nem csak a pénzét de az emberi méltóságát, jövőjét is - nem maradt más értéke mint az igazság, és ahhoz mint az életéhez, ragaszkodni fog ha válásra kerül sor... Ezért fontos volt számára, hogy úgy hozzanak ítéletet, hogy én nem is tudok róla... 

büntető eljárás pedig, ami azért indult ellene mert a rengeteg pénzzel nem Zalaegerszeg hanem London felé vette az irányt - elfelejtve az előző feleségének gyermektartásdíjat fizetni, s amelynek végén megrovásban részesült - még fontosabbá tette számára, hogy ne szerezzek tudomást a válóperről... 

Mivel nem csak életben de - minden mesterkedése ellenére - talpon is maradtam, evidens volt, hogy titokban Magyarországon adja be a válópert... Tudta, hogy Angliában élek és úgy tudta, hogy semmi kapcsolatom nincs a családommal, hiszen az angolos távozása után módszeresen és végérvényesen igyekezett lerombolni a kapcsolatomat velük s kereste meg telefonon vagy üzenetekkel a gyerekeimet és rokonaimat, hogy a bizalmukba férkőzzön... Tudta, hogy a gyomai lakásom 10 éve üresen áll az oda érkező leveleket a posta visszaküldi... Egyetlen körülmény jelentett veszélyt a tervére, az hogy az unokanővérem címére is érkezni fog idézés és Ő értesíthet engem, ezért viszonyt kezdeményezett vele... Így hozzájutott a Facebook jelszavához is, s prezentált "bizonyítékot" - a kettejük "beszélgetését" - később a perben...

Bár valószínűleg a nővéremre építette a hosszútávú terveit - hiszen saját vidéki lakással és kislány unokával is rendelkezett - miután ellenem hangolta és a válóperhez a "bizonyítékot" legyártotta, tőle is megszabadult, mert megismerte a volt kolléganőmet...  

Casanova számára Ő volt az ideális alany, pesti belvárosi lakással és kislány rokonnal... Rá osztotta hát a főmarionett vagyis a barátnő szerepet... 

A mélyszegénységben élő unokanővérem lévén, hogy "az anyját is eladná pár ezer forintért" típusú ember, annak ellenére, hogy a viszonyuk óta nem voltunk kapcsolatban, megkeresett amikor az idézés a címére megérkezett... Hiszen tudta jól, hogy a pénzből amit postaköltség gyanánt utalok neki, akár két hétig is fedezheti a dohány szükségletét... Bár a levelet nem kaptam meg, a bíróságot felhívva kiderült, hogy 3 hét múlva tárgyalás...

Ha Casanova tovább ápolta volna a távkapcsolatukat, ha a kolléganőm helyett a nővéremet repteti időnként Londonba, megúszta volna.... Hiszen akkor  tényleg nem szerzek tudomást a perről... 

2016 végén benyújtotta a gondosan megfogalmazott - hazugságon alapuló - válókeresetet, ami alkalmasnak tűnt arra, hogy a távollétemben, engem pártfogó ügyvéddel képviselve a második tárgyaláson kimondják a válást...  Ehhez asszisztált a kollegina, és biztosította a lakcímét mint Casanova magyarországi elérhetőségét, így tudták a pert Magyarországon elindítani s közel egy évig eltitkolni a bíróság előtt, hogy Angliában élünk...

2017. augusztus 26.-a... A nap ami mindegyikük számára mérföldkő volt... 

Casanova számára azért, mert azon a napon hozott egy döntést... A játszma, hazugság, manipuláció mellett döntött, annak ellenére, hogy tudta mit követett el ellenem és tudta, hogy számomra a per az igazságról szól... Tudta, hogy milyen képességekkel rendelkezem, hiszen tanúja volt annak ahogy a Londonban fogságban tartott rokon lányt aki  érdekházasságot kötni repült ki, hogyan mentettem meg és küldték haza az Angol hatóságok... Tudta, hogy milyen képességekkel rendelkezem, hiszen látta hogy az első házasságom válóperében - ügyvéddel szemben - milyen ítélet született, miután bizonyítottam az igazságot... 

A bíró számára azért, mert valószínűleg belegépiesedett a rutinba, hiszen Ők a bírák Isteni hatalommal bírnak, felette állnak Törvénynek, jogszabályoknak... S nyilván hozzászokott ahhoz, hogy a földi halandók önbizalma még jogi képviselet mellett is egér méretűre zsugorodik össze amint meghallják a nevüket a hangosbemondóban és belépnek a tárgyalóterembe, hát még anélkül... Valószínűleg ezért nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy kiderült mindketten több éve Angliában élünk és nem javasolta, hogy ott pereskedjünk ahol élünk, Londonban... Nyilván rutin perre számított, 2 tárgyalás és ítélet... S valószínűleg ezért nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy Casanova - miután vázoltam, hogy mit követett el ellenem - kijelentette, hogy fizetni is hajlandó ha engedem, hogy azonnal lezárják a pert...

Az ügyvéd számára azért, mert Casanova az első tárgyalást követően Őt szemelte ki, aki majd végig játszmázza helyette a pert... S számára is azért, mert valószínűleg Ő is belegépiesedett a rutinba és a kialakult gyakorlatba... Nyilván ezért nem vette a fáradtságot, hogy a per iratanyagát átolvassa, a tényállást megismerje és felkészülten jelenjen meg a tárgyaláson... Miért is áldozta volna a drága idejét hosszas irat olvasgatásra és még hosszasabb konzultációra a megbízójával, ha elegendő gúnyos megjegyzésekkel a fölényét kialakítani, majd az ellenfelet az emberi méltóságában porig alázva, nem hogy harcra de gondolkodásra képtelen állapotba hozni, ahogy velem igyekezett tenni... 

A "tanú" számára azért, mert mint aki hipnózisban él, Casanováért létezett, ahogyan anno a büntető eljárásban kísérgette a jelenéseire, a válóperében is mint hasbeszélő báb mondta el amit betanítottak neki... 

S mindannyiuk számára azért, mert a játszmát választották az igazság felvállalása helyett később, amikor szembesültek azzal, hogy Casanova végig az orruknál fogva vezette Őket...

Míg az első tárgyaláson a bíró tárgyilagos és elfogulatlan volt, addig amint az ügyvéd belépett a perbe, szemmel láthatóan megváltozott... Mintha Ők, a jog tudói és képviselői lettek volna a mérleg egyik serpenyőjében, én a másikban, és az igazság attól kezdve nem számított... Rutinná lényegült minden...

Az ügyvéd prezentálta a két "tanút", az egyiket - idézés nélkül - személyesen előállítva, a másiknak közjegyző előtt tett vallomását papíron lobogtatva, majd kijelentette, hogy tessék szíves lenni ítéletet hirdetni, mert az általam indítványozott tanú meghallgatására nincs szükség... 

A bíró válasza egyértelművé tette a szereposztást... Szavai és testbeszéde nyilvánvaló egységről árulkodott közte és az ügyvéd között... Amikor láttam, hogy egész felsőtestével felé hajol és így jelenti ki, hogy ha már az Ő tanújukat meghallgatta az enyémet is meg kell, tudtam, hogy az utolsó pillanatig harcolni fogok... Mintha elfelejtette volna, hogy az előző tárgyaláson döntött a bizonyítási eljárás lefolytatásáról és az általam indítványozott tanú meghallgatásáról... 

Bár Casanova választotta ki Őket, ezen a tárgyaláson mégis Ők döntöttek a saját sorsukról azzal, hogy elfogadták a részükre kiosztott szerepet... Az ügyvéd és a volt kolléganőm aznap döntött nem csak a per végkimeneteléről, de a bíró "sorsáról" is... 

Nem tudom, hogy Casanova mivel kábította az ügyvédet amikor megbízást adott neki, s amiből az azt a következtetést vonta le, hogy az iratokból való felkészülés helyett, nálam is beválik - az általa valószínűleg gyakran alkalmazott taktika - hogy az ellenfelet kigúnyolja, megalázza és megszégyeníti... S amihez a jelek szerint a bíró is hozzá lehetett szokva, mert eszébe sem jutott rendre utasítani amikor a - valóban perdöntő - kijelentés elhangzott...

Így hát én kértem meg a bírót enyhe nyomatékkal, hogy szíveskedjen már szó szerint jegyzőkönyvezni... Az ügyvéd mintha megszeppent volna, nyilván nem erre a reakcióra számított, s a továbbiakban elkezdett ügyvédként viselkedni... Ma már csak mosolyt csal az arcomra ha eszembe jut, hogy miután a kollegina "tanúként" felmondta a kötelező házi feladatot, vagyis megismételte Casanova hazugságait,  magánszámával lepte meg a közönségét... A bíró nyilván rezzenéstelen arccal bámult a semmibe, az ügyvéd a pedig a fejét a kezébe temetve próbálta túlélni a helyzetet... 

Akkor azonban én is túlélésre játszottam... Már az is agyrém volt, hogy épp megvádoltak azzal, hogy valakinek a halálát okoztam, de az kötött igazán gúzsba, hogy tudtam, mindennek épp az ellenkezője volt igaz... Nem értettem, és valójában ma sem értem, hogy hogy volt képes Casanova ilyen gondolkodásra képtelen zombivá alakítani az asszonyt, hogy az mély átéléssel akarja meggyőzni minderről a bírót... 

Nem értettem, hogy milyen emberek ezek, hogy a föld alig fogadta be anyósomat, mégis a per aktív szereplőjévé tették... Értem én, hogy ez volt a legeredményesebb módja, hogy a bíróban részvétet, illetve - irányomban ellenszenvet keltsenek, de mégis felforgatta a gyomromat... Hogy képes ügyvéd létére elhazudni valaki egy embertől, hogy Ő rendezte a saját édesanyja temetését...

Miután visszarepültem Londonba, az ügyvéd ellen panaszt tettem az Ügyvédi Kamaránál a Mónika Shows -s műsora miatt... Tisztában voltam azzal, hogy ezek a panaszok általában mennek a szőnyeg alá, legyen az Ügyvédi Kamara vagy bármilyen szerv, de az ember igazságérzete megkívánja, másrészt pedig néha történnek csodák...  Ahogy vártam, a Kamara semmi kivetnivalót nem talált az ügyvéd viselkedésében, lezárták az ügyet, én pedig kipipáltam, túlléptem... Nem így az ügyvéd...

Ő felbuzdulva azon, hogy tökéletesen etikus ha a tárgyaláson úgy próbál nyerő pozícióba kerülni, hogy az ellenfelet kigúnyolja, megalázza, a felém táplált érzelmeit - bosszú - Casanova peres iratában engedte szabadjára... Hol volt már a Mónika Show... A választékosan megszerkesztett iratban sziporkázott, gúnyolódott, voltam beteges, és többszörös bűnelkövető... Nagy csorba eshetett az önérzetén, mert még akkor sem vette a fáradtságot, hogy a per iratanyagával megismerkedjen, és számtalan hazugságot szerkesztett a "bizonyítékokkal" együtt 20 oldalas iratba... Majd - nyilván gondolkodás nélkül - az elektronikus rendszerben továbbította a bíróság részére... 

Nem lettem volna a bíró helyében amikor elolvasta... Valószínűleg Ő sem szeretett akkor a maga bőrében lenni... Ő nyilván azonnal felmérte, hogy ha az az irat a kezembe kerül, már olyan panasz landol az Ügyvédi Kamara levelező rendszerében, amit nem fognak elsimítani... 

Hogy az ügyvéd mikor ébredt annak tudatára, hogy mégsem kellett volna a továbbítás gombra kattintani, inkább kellett volna egyet aludni rá, nem tudom, s azt sem, hogy ki mit tett annak érdekében, hogy az az irat eltűnjön a bíróság süllyesztőjében, vagyis a vaskos iratcsomagban... De tény, hogy a bíróság egyszerűen nem küldte meg nekem, amikor jogsegély szolgálat útján továbbította a soron következő jegyzőkönyvet és Casanova másik iratát... 

Gondban lehettek, mert a korábbi jegyzőkönyvben szerepelt a felperesi irat létezése, és hogy azt részemre a bíróságnak meg kell küldenie, és bár a tartalmát nem ismertem, mert nem voltam jelen a tárgyalásokon, de legalább darabra meg kellene kapnom... 

Született hát egy pár soros felperesi irat, amiben olyan információt jelentettek be, ami a perben már egyébként is ismert volt, s ezt az iratot küldte meg nekem a bíróság... Darab, darab... Nem is foglalkoztatott különösebben... Az viszont annál inkább, hogy az iratot a magyar kollégám, úgy adta át nekem, ahogyan előző nap a futártól átvette, boríték nélkül... 

Ez volt a pillanat amikor hirtelen teleszaladt a pohár... Mi ez az elmebaj??? Casanova iratát a tartalmához mindenki által hozzáférhető módon kézbesítik részemre? Casanova iratát akiről a patológiás hazudozó kifejezést mintázhatták volna? Casanova hazugságait olvashatták volna a magyar kollégáim, abban a 24 órában amíg az irat várta az üzletben, hogy sokkot kapjak tőle? 

Egyszer már majdnem belehaltam Casanova rágalmaiba, amikor az eltűnését megrendezve visszaiszkolt Angliába és hogy a munkáját visszakapja rágalmazó levelet írt rólam... Akkor olyan körülményeket teremtett aminek következményeként piros lámpánál kihajtottam az útra, egyenesen az érkező autó elé... 

Még egyszer nem fogja ezt elérni... Elérkezett az idő a tettek mezejére lépni... Ideje a sógorommal anyósom haláláról beszélni, és ha már Magyarországon vagyok, akkor iratbetekintésre is beugrok, írok egy összegzést, vagy ahogy egy olvasóm írta "perbeszédet" és kérem, hogy zárják le ezt a bohózatot, már nem harcolok a tanúk beidézéséért...

Felhívtam a bíróságot, hogy következő héten iratbetekintésre érkezem... A bíró valószínűleg azt a napot 2018. október 5.-ét  a rémálmai közt tartja számon... Olyan gyorsan sem írhatott meg még két végzést a praxisában, mint azon a napon... Gyorsan belapátolt mindent, amit egy éven át hiába kértem, elrendelte mindkét tanúnak, hogy jelenjenek meg a 10 nap múlva esedékes tárgyaláson... Nem számított már akkor, hogy a "szerető" addigra "élettárssá" változott, vagyis nagy valószínűséggel Londonban él... 50 ezres büntetést helyezett kilátásba ha úgy gondolná, hogy elfelejt megjelenni, mint ahogyan azt a másik tanú korábban büntetlenül megtehette... Lám, amíg nem döntöttem úgy, hogy iratbetekintek, a bírónak eszébe nem jutott az általam indítványozott tanúkat meghallgatni...

Tudta, hogy az ügyvéd remekműve ott lapul az iratcsomagban... S bizony akkor már nem az volt a tét, hogy az Ügyvédi Kamara mit szól majd ahhoz, hogy az ügyvéd visszaélve a megbízatásával, a személyes sérelmei megtorlásához használta fel a megbízója ügyiratát... A tét akkor már az volt, hogy milyen szerepe van a bírónak abban, hogy ez az irat nem jutott el hozzám... 

Tudta, hogy ott lapul az iratcsomagban az az orvosi igazolás, amire előre felhívtam a figyelmét, hogy megfog születni, mert a tanú Casanova befolyása alatt áll, és várhatóan nem fog megjelenni, s más módon nem mentheti ki magát csak orvosi igazolással... 

Tudta, hogy a részrehajlása bizonyítékai ott lapulnak az iratcsomagban, nem csak jelzésekkel, de saját szavaival is...

Azt az öt nap egy örökkévalóságnak tűnhetett a bíró számára... Tudta Ő is, hogy hiába lapátolt be mindent a két végzésbe hirtelen, attól még nem válnak kámforrá azok, amiket nem szabadna meglátnom...

A zalaegerszegi utam a vártnál sokkal nagyobb eredménnyel járt, a szerető és az ügyvéd anyósomra vonatkozó állításairól már bizonyítani tudtam, hogy hazugság, pontosabban a sógorom mindenről nyilatkozott... 

Eljött az iratbetekintés napja, 2018. október 10... A megadott időpontra meg is érkeztem, ültem a kezelő iroda előtt, amikor két hölgy sétált el előttem, s egyikük végig rám nézett míg elhaladtak... Bár csak kétszer és talárban láttam, de mintha a bírónő lett volna... 

Amint a sorszámom megjelent és a kezelő irodába mentem, azonnal átadták az odakészített vaskos iratcsomagot, és átvetették velem a bírónő hirtelen megszült ötödikei végzéseit, a tanúk beidézéséről...  Ha a bíró azt remélte, hogy örömömben összecsukom az iratcsomagot és boldogan repülök haza, csalódást okoztam... Ilyenkor szokta a gyomrom kellemetlenül érezni magát... Sosem voltam a játszma híve, de Casanova óta zéró toleranciával viseltetek iránta...

Kellően megalapozták a hangulatomat, s a bíró iránt érzett maradék tiszteletem is elillant... S akkor még fogalmam sem volt miket fogok hamarosan felfedezni... 

Először megtaláltam azt a bizonyos okirat hamisítással születhetett orvosi igazolást... Intézkedést és a tanú ismételt beidézését viszont nem... Hangosan nyilvánítottam véleményt, hiszen a bűncselekmény gyanút előre jeleztem de a bírót nem érdekelte... Sem az, sem pedig az, hogy a Casanováéval ellentétben az én tanúm meghallgatására nem került sor... 

Aztán robbant a bomba... Rácsodálkoztam Casanova 20 oldalas iratára... Ahogy elkezdtem olvasni, akkor már én robbantam...  A bírói részrehajlás egyértelmű bizonyítékai lapról lapra... Casanova hazugságait valós tényként elfogadva saját kézírásával jegyzetként tüntette fel az irat szélén a bíró... Mintha az iratban megtalálható ezt cáfoló bizonyítékaim nem is léteztek volna. Mintha nem létezett volna a bizonyíték, hogy Casanovát lopás miatt bocsájtották el... A nyilvánvaló hiányosságokat, ellentmondásokat, mint például dátum hiány, dátumeltérés, nem kifogásolta A nyilvánvaló bizonyíték hamisítást nem csak nem vette figyelembe, nem csak nem kifogásolta, hogy Casanova olyan  - két adatlapról folytatott - beszélgetést csatolt bizonyítékként, amelyeknek a jelszavát maga is ismerte, de a Casanova számára kedvező részeket vastag filccel bekarikázta benne...  

Nem értettem... Biztosan álmodom...  Ügyvédi kísérőlap, tehát az iratot az ügyvéd szerkesztette... Különben is Casanova képességei 3 szavas tőmondatokban merülnek ki... Csak az ügyvéd szerkeszthette... Hogy engedheti meg magának egy ügyvéd, hogy személyeskedik, gúnyolódik, bűncselekmények elkövetésével vádol meg? És hogy engedheti meg magának a bíróság, hogy eltitkolja előlem az irat létezését? Hogy falazhat egy bíróság az ügyvédnek, hogy a Kamarai vizsgálatot elkerülje? Hogy engedheti meg magának a bíró az ennyire nyilvánvaló és bizonyítható részrehajlást? Miért akarta mindenáron Casanovát kihozni pernyertesként a bíró? Költői kérdések voltak amiket hangosan kiabálva tettem fel a kezelő iroda munkatársainak..

Néhány perc múlva megjelent egy hölgy és felém hajolva, halkan odasúgta, hogy a bírónő beteg lett, elhalasztják a 6 nap múlva esedékes tárgyalást... S átadott egy végzést aznapi keltezéssel... Majd az iratba lefűzött egy feljegyzést arról, hogy a tárgyalást elhalasztják és Casanova ügyvédjét rövid úton, telefonon értesítették... 

Megértem, hogy a bíró számára túl nagy teherként nehezedett a kialakult helyzet... Megértem, hogy túl sok mindent kellett magában helyre rakni, a károkat felmérni, hogy mindaz ami kiderült, számára milyen következménnyel járhat... 

Azt is megértem, hogy abban az állapotban nem volt képes az aznapi tárgyalásaira koncentrálni és azokat is elhalasztva, hazament és táppénzre vetette magát... 

Megértem, hogy egy bíró pszichésen nem tudja kezelni az egyébként saját maga által kialakított helyzetet és olyan döntést hoz, amivel több per résztvevőit kárhoztatja újabb több hónapos várakozásra és még kitudja milyen következményeket okoz nekik...

De azt nem értem meg, ami ezután történt... Ahogy az első és másodfokú bíróság a panaszomat kezelte... Nem értem, hogy miért ezt az utat választották... Mert ilyen egy jogállamban nem történhet meg...



A folytatásért nézz vissza később :)