Szarvaslesen

2019.07.30

Amikor először jártam a Richmond Parkban hatalmas élmény volt a távolban sétáló szarvasok látványa, így reménnyel telve léptem be a Robin Hood kapun újra...  

A ragyogó napsütésben a gyalogos ösvényen a sétáló japán turisták után indultam, s közben a tájat fürkésztem, hátha megpillantok valahol egy - két szarvasagancsot... Egy fiatal japán lány az ösvény mellett a fűben állva nézett a fák felé, majd miután meglátott, izgatottan kiabált oda nekem: look!!

A magas növényzet mögött, a fák alatt megpillantottam a szarvascsordát, a békésen legelésző agancsosokat... A japán lány elindult a fűben a kitaposott keskeny ösvényen fák irányába, s én is követtem a példáját, majd ketten igyekeztünk a szúrós növényekkel  és fűcsomókkal megküzdeni, s közben fotókat is készíteni... A lány újra elkiabálta magát, de most a korábbinál is izgatottabban, s közben a fák felé mutatott... Look, they are comeing!!!  

A magas zöld növényzetben itt is, ott is agancsokat pillantottam meg, ahogy időnként meg meg állva, lassan sétáltak felénk... Rájöttünk, hogy a fele sem tréfa, nem ildomos a fűben császkálni, és sietve igyekeztünk vissza a biztonságos gyalogosösvényre...  

Részegítő érzés volt ráeszmélni, hogy milyen szerencsénk volt, és szinte gyerekes izgalommal figyeltük ahogy egyre többen érkeztek, s miután jól megnéztek maguknak békésen sétáltak tovább... Csakúgy mint a Regents Park mókusai, ezek a szarvasok is megszokták a fényképező turistákat, mert időnként megálltak, a kamerába néztek majd sétáltak tovább...

Ahogy elhaladtak előttünk, szinte megérinthettük volna a fényes barna bőrüket, és ámulattal néztünk utánuk... Amikor az utolsó is elhaladt, lassan követtem Őket, át az aszfaltozott úton, a túloldalon levő gyalogosösvényig... 

Az úton áthaladva egy kis tavacskánál néhányan megálltak inni, a többiek a fák árnyékában vártak, mintha azt akarták volna, hogy beérjem Őket... 

A bátrabb és felelőtlenebb turisták füvet téptek és a szarvasok felé nyújtogatták... Az állat reakciója nem csak Őket, de engem is meglepett, ahogy hátra lépve az agancsát nekik szegezte, majd megfordulva odább állt... 

Amikor a csorda tovább haladva eltűnt a magas zöld növényzetben én is folytattam utamat a gyalogos ösvényen... Itt is, ott is agancsok villantak ki, néhol fák leveleit tépkedő vagy épp a tisztáson legelő szarvasok tűntek fel... 

A hatalmas park felfedezését a következő alkalomra halasztva boldogan sétáltam visszafelé, hiszen minden várakozásomat felülmúlta a találkozás a csordával, de a nap csúcspontjaként még az útszélén a füvet tépkedő agancsos ejtett ámulatba... Amikor az úttesten közeledő társaságból lemaradt egy hölgy és szelfit igyekezett készíteni vele, a szarvas érdeklődve nézett felé, majd amikor a telefont az asszony leengedte, tovább sétált... 

London parkjai mindig lenyűgöznek, de a Richmond Park több... Mintha nem is én készítettem volna a fotókat és videókat, mintha álmodtam volna, mintha filmet néztem volna... 


Judy Tailor

London, 2019. 07. 30.