Miért szállt bele Tóth Gabiba az operaénekes, nemzetközi kapcsolatok elemző, közgazdász, független publicista Bálint NatáLia?

2021.08.09

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programját valószínűleg nem olvasta a művésznő, mert csak Tóth Gabit állította pellengérre... Pedig nyilván érdekes eszmefuttatást olvashattunk volna tőle Áder Jánosnak a kongresszust előkészítő bizottság elnökénektanúságtételéről és Ákos Papp László Budapest Sport Aréna beli koncertjéről, s talán az Erkel Színházban koncertező Csík Zenekarról és a 100 Tagú Cigány zenekarról is... 

"Leszögezem: nem vagyok irigy. Főleg nem olyanokra, akiket még nálam is többen utálnak, ráadásul az ország intelligensebb része. Azokra sem vagyok irigy, akik egy szakmát sem tudtak összeszedni életük során, és a szakma sem nézi őket semmibe sem. Borzasztó lehet. Ahogyan különösebb történelmi tudás nélkül élni. Például nem tudni, hogy a pozsonyi csata idején nem létezett még a monoteizmus Magyarországon. Magyarország sem létezett ebben a formában. Sosem adnám azt a 12 egyetemi évemet egyetlen mocskos bulvárcikkért sem. Nem véletlenül utasítottam vissza a TV2-t számos alkalommal. A mai fősodorból ugyanis kimaradni dicsőség, nem pedig benne lenni.Egész életemben alázatos katolikus voltam. Bérmálkoztam (csak egyszer), jártam a Szentmisékre, és csodás papjaim voltak. Mint a Legyetek jók, ha tudtok című filmben: táncoltunk, zenéltünk, jóságos pap bácsik és hitoktatók segítettek át a nehézségeken. Ferenc pápát egy csodás embernek tartom, aki úgy igyekszik lavírozni az elavult, kétezeréves dogmák, az egyházat átszövő mocsok és gonoszság tengerében, hogy közben finoman, néha határozottan az emberséget képviseli. Ezt a pápát az a Fidesz mocskolja, amelynek buta celebjei akár 8 általánossal, gyakorlatilag funkcionális analfabétákként fel sem fogják, mekkora dolog a pápának énekelni. Nem vagyok irigy. Csak fáj. Nem az, hogy nem én, hanem az, hogy nem azok, akik tényleg méltók erre a feladatra. Talán én is méltó lennék, de vannak, akik egészen biztosan. Nem azok, akik megkapták ezt a kegyet. Attól a párttól, amelynek propagandistái támadják azt a katolikus teológust, Rita Perintfalvit, aki feltárta az egyházon belüli szexuális visszaéléseket, és akik ezzel mintegy védik a bűnt. A pápa - önmaga szerint - semmivel sem több nálunk, és ez igaz is. De hatalmat képvisel. Nagyobbat, mint azok, akik propagandistái szerint ő nem is keresztény. Eljátszottam a gondolattal, hogy az Erkel-i első versszak megtartása mellett, általunk megzenésített nemzeti imánk mennyire szép lett volna a pápa fogadására. Nagyzenekarral, kórussal. Ehhez képest a 8 általánost végzett celebek énekelnek a pápának, én pedig titkos helyszínen, saját költségemen koncertezem Zalaegerszegen. Bizonyára ez is valakinek az igazsága. De hogy nem Jézusé, az ezer százalék. Lehet háborogni, köpködni. "Magamnak fáj, ami bennem fáj", hogy egy Wass Albert-idézettel éljek. Ha már... És azt a fideszesek úgysem fogják megérteni, hogy ez nem az egom, hanem az a hülye, igazság után sóvárgó, Istenhívő lelkem. Áldás, békesség, dicsértessék a Jézus Krisztus!" 

Miközben olvastam a fentiekben idézett szavait, azon gondolkoztam, hogy milyen hosszan "kell" majd elemeznem, ha véleménycikket akarok róla írni... Aztán rájöttem, hogy soha ilyen könnyű dolgom nem volt, hiszen a  megtette helyettem Ő, a rajongóival a kommentekben folytatott eszmecsere során...

Azt hiszem, hogy a pszichológia projekciónak, kivetítésnek nevezi azt, amikor az ember olyan tulajdonságokat tulajdonít másoknak, amelyek valójában rá jellemzőek... Miközben olvastam a kommenteket, végig úgy éreztem, hogy szinte minden szavában visszaköszön a saját személyisége, cselekedetei,  megnyilvánulásai...  Ha az első gondolatsort egy "nem" szócskával kiegészítem - a kicsi "ő" előtt - tökéletesen rá ismerek:

"Én ismerem azt az előadót, régről, gyerekkorából. Nagyon sajnálom őt, tudom, mennyire nehéz neki. Állandó kisebbségi komplexussal élni, amit mások felé áradó gyűlölettel és megfelelési kényszerrel kompenzál. Szomorú és egyúttal felháborító, hogy a pápa előtt ő képviseli hazánkat."

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen mély válságban lehet valaki, aki így nyilvánul meg? Aki ennyire "kiadja magát"? Akinek a "virtulis rajongói" jelentette illúzióra ennyire szüksége van, mint amit ez és még számos hasonló posztja mutat? Hiszen ebben a hozzászólásában is elég lenne az "énekel" szót "publikálra" cserélni... 

"Nem az a baj, hogy Tóth asszonyság műveletlen, ostoba és mindezt úgy hasznosítja, hogy hangosan nyalja a kormányt, és képmutató. Az a baj, hogy mindez kiesik a száján, miközben "énekel". Szakmailag értékelhetetlen amit tesz. Elnézést, de arra talán csak jó a zeneművészeti egyetemi végzettségem, hogy ezt megítéljem!"

A poszt és a kommentek olvasásához kattints a képre:

A poszt az alábbi linken érhető el:

A művésznő korábbi posztjai és kommentjei rejtik a választ...  De az már egy másik cikk...


Judy Tailor

2021. augusztus 9.