Lulworth Cove egy kicsiny, ám annál hangulatosabb falucska, ahol bár mindent megtalálunk amire a tengerparton szükségünk lehet, mégsem érezzük, hogy "klisészerű" lenne...
Az X54 -es busz menetrend szerint megérkezett, de fura módon nem fájt a szivem, hogy ott kell hagynom ezt a csodálatos helyet, mert tudtam, hogy visszajövök még... A buszon az emeleten ülve a nádfedeles házikók most is lenyűgöztek, s mivel a személyes találkozásra nem volt idő, emlékül videót készitettem. Miután Pooleba értünk, átsétáltam a parkolóba és még mindig elvarázsolva vártam, hogy a National Expressz is megérkezzen. A hazafelé utak mindig olyan gyorsan repülnek el, hogy szinte kellemetlen azzal szembesülni, hogy már le kell szállni... A haza út nekem a fényképek nézegetésével telik, amiket aznap készitettem, de ezen az úton egyetlen fotót sem néztem meg, a Durdle Door fogva tartott, elvarázsolt, nem tértem magamhoz... Csak ültem és miközben zenét hallgattam, a tájat a tengert láttam... Felejthetetlen élmény volt, amiből csak napok múlva ocsúdtam fel, s minden alkalommal libabőrös leszek ha a fényképeket megnézem, vagy csak rá gondolok...
Aki Londonban vagy Angliában él, ne hagyja ki, látogasson el akár egy napra, akár többre... De egyszer mindenkinek látnia kell, át kell élni ezt a csodát... Aki megteheti, hogy több napot töltsön a varázslatos Dorsetbenben, az látogasson el Weymouthba és ha teheti Devonban az angol riviérára: Torquayba is, no és persze a naplemente és napfelkelte a Durdle Doornál kötelező program!