Casanova bábszínháza

Most hogy a válóperünk a végéhez közeledik gyakorlatilag lemodellezhető hogy egy szociopata személyiségjegyekkel rendelkező ember milyen hatalmas rombolásra képes. Mire rájövünk, hogy felhasználnak, manipulálnak minket, már késő... Ha szerencsénk volt, nem követtünk el helyrehozhatatlan bűnt bábúként az érdekében cselekedve, nem rokkantunk, nem haltunk bele...

Casanova minden párkapcsolatában addig marad, amíg anyagi - vagy egyéb - érdeke fűződik hozzá, amint számára bármilyen okból terhes vagy nem elégíti ki a szenvedélybetegségét akkor angolosan távozik és új áldozat után néz... Nem megy messzire, épp csak átlép a romokon amit maga után hagy, lehetőség szerint az elhagyott párja ismeretségi köréből kerüljön ki a következő szerencsés... Előnyt jelent, ha épp mélyponton van, vagy onnan felfelé kapaszkodik, illetve elvárás vele szemben, hogy saját lakással és ne túlzottan sok ésszel rendelkezzen... 

Nem épp a komfortzónámban - a Honfoglalón - ismert meg, így sokkoló lehetett számára amikor már hozzám költözve a képességeimmel szembesült... Amikor a szeme láttára mentettem meg londoni fogságból egy rokonlányt... Valószínű ezen cselekedetemmel érdemeltem ki, hogy tőlem nem csak angolosan távozott, mint a korábbi kapcsolataiból, engem szívesebben látott volna holtan, de legalábbis emberi roncsként... 

A balesetem után az én időm is leáldozott, mert szakadt, törött bokával, alvászavarral, pánikbetegséggel, valamint a magas vérnyomással - amik vele együtt érkeztek - már csak teher voltam számára, és anyagi hasznot sem jelentettem, mint korábban... A terve egyszerű volt, elhitetni velem, hogy apai érzelmei születtek, és azzal az ürüggyel, hogy az első házasságából született gyermekével rendezni akarja a kapcsolatát, hazaköltöztetni Magyarországra, tudatosan végletekig fokozni a pánikbetegségemet, majd miután romba döntötte az életemet, egyedül visszatérve köddé válni Albionban... 

Hazatérésünk után - két hét alatt - véghezvitte a tervét, megrendezte az eltűnését és magával vitte a pénzünk nagy részét, majd aprólékosan eltervezte a válás előkészületeit is... A mélyszegénységben élő unokatestvéremet - egy mobiltelefonnal - azonnal levette a lábáról és nagyjából egy hónapig lángolt a távszerelem köztük... Tisztában volt vele, hogy a nővérem mentálisan rokkant és könnyen befolyásolható, így hamar elérte a célját, nem csak ellenem hangolta de a Facebook jelszavához is hozzájutott...  Miután a jelszó birtokában a válóperhez a "bizonyítékot" legyártotta, hirtelen kihunyt a tűz és a nővérem is lapátra került...  Átadva a helyét a volt kolléganőmnek, aki megnyerte a főszerepet a válópernek nevezett bábszínházban...

Hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy az asszony ideális választás volt a főmarionett szerepére... Módszeresen készítette fel, mindenből annyit mondott el, mutatott meg neki, ami szükséges volt, a hiányzó kockákat pedig Casanova álmodta meg, így alakítva ki egy képzeletbeli világot, amit később mindketten valóságként éltek meg... 

A megrendezett eltűnés, a segítségnyújtás elmulasztása és az ellopott pénz nem kis kihívás elé állította... Hogy úgy mondják ki a válást, hogy én ne legyek jelen, ne szerezzek tudomást a perről. Erre a legnagyobb esély akkor volt, ha nem Angliában, hanem Magyarországon adja be a keresetet... Nem volt másra szüksége, csak egy bábként mozgatható "barátnőre", akinek a magyarországi címét a saját elérhetőségeként a perben prezentálhatja, így eltitkolva a bíróság előtt, hogy Londonban élünk, és később a gyors ítélet érdekében tanúként is felhasználhatja... Az Égiek azonban valószínűleg megelégelték a játszmáit, mert három héttel az első tárgyalás előtt - tudomást szereztem a perről... 

Bár a tárgyalásra úgy érkeztem, hogy kérem a házasság azonnali felbontását, miután az iratát elolvastam és szembesültem vele, hogy abban is és a tárgyaláson is játszmázik, hazudik, úgy döntöttem, hogy borítsuk ki azt a zavaros vizet a pohárból és öntsünk bele tisztát... Nincs közös megegyezés... Számomra becsületbeli ügy, hogy kiderüljön mi is történt valójában... Mert nem az, amit Casanova leírt. Úgy állította be, mintha úgy költözött volna el, mint egy normális ember, a megrendezett eltűnésről, az angolos távozásról, az egészségi állapotomról hallgatott, gyakorlatilag bolondnak állított be, aki nem képes elfogadni, hogy elhagyták és azért ment be a rendőrségre és jelentette be az eltűnését. Miután szembesült azzal, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy bizonyítási eljárást végig csináljam, hirtelen kijelentette, hogy fizetni is hajlandó, ha azonnal lezárják a pert... 

Mivel elfutni most nem tudott, mint életében mindig, minden felelősség elől, ezért pénzzel próbálta megvásárolni a menekülést a számára kellemetlen helyzetből. De a bíróság helyt adott a kérelmemnek és nem mondta ki azonnal a válást, ellenben kimondta, hogy a per tényállásos eljárás keretében, tanúk meghallgatásával folytatódik... Miután a jegyzőkönyvet megkaptam, újabb iratokat írtam, vázolva, hogy hol, miben hazudik, újra leírtam, hogy hogyan éltünk, milyen ember, ellenem - és jellemét bizonyítandó - előző családja és gyermeke ellen miket követett el, csatoltam rengeteg bizonyítékot...

A következő tárgyalásra már nem csak a volt kolléganőmet a "barátnőjét" citálta magával, de ügyvéddel is felszerelkezve érkezett. A lányommal ültünk a tárgyalóterem előtt a padon, amikor a triumvirátus megérkezett. Tiszteletet parancsolt már a megjelenésük is, úgy csoportban, a fellépésük pedig... Mint három cimbora aki tudja mi a dörgés, hangosan nevetgéltek, cseverésztek... Végre megszólalt a hangszóró és elkezdődött...

Az ügyvédje hamar fellebbentette a fátylat a stratégiájáról, engem primitív asszonykának hihetett, nem is tudom miből gondolta... A bírónőhöz intézett - de rám vonatkozó - kijelentéseit megtűzdelte lekezelő megjegyzésekkel, amiket elengedtem a fülem mellett, bíróságon vagyunk, azt tisztelni illik... Azonban amikor engem porig alázva kívánta megakadályozni, hogy szóbeli nyilatkozatot tegyek, elfelejtettem hol vagyunk és nyomatékkal kértem a bírót, hogy szó szerint jegyzőkönyvezze a szavait... 

Ezután Casanova kapott szót, és elkezdte a monológját. Aki ismeri, tudja mikor mond igazat, és mikor "olvassa fel" monoton hangszínnel az elméjében íródott fantázia szöveget. Én naiv lélek addig a pillanatig abban a hitben éltem, hogy kigyógyultam a pánikbetegségemből... Azonban ahogy a színházi előadását megláttam és meghallottam, elkezdett velem forogni a tárgyalóterem... A monoton hanghordozás, a gesztusai, a hazugságai... Az agyamban mély nyomot hagytak, mert pánikrohammal reagált... Jeleztem a bírónőnek, hogy rosszul vagyok és kértem, hogy hagy hagyjam el a tárgyalótermet, kértem, hogy a távollétemben hallgassa meg Casanovát. Engedélyt kaptam és kimentem a lányomhoz, akinek a jelenléte, gondoskodása gyógyírként hatott, elmúlt a kezdődő roham. Miután Casanova a monológja végére ért és a bírónő hangszalagra mondta, a hangszóróban jelezte, hogy bemehetek.

Már nem emlékszem, hogy a jegyzetéből felolvasta, vagy hangszalagról visszajátszotta Casanova állításait, de nagyjából minden hazugság vagy torzítás volt, így amikor én is szót kaptam, gyakorlatilag el kellett ismételnem amit az irataimban leírtam már korábban.

Casanova az igazságot természetesen elhallgatta, arról mélyen hallgatott, hogy milyen beteg voltam amikor megrendezte az eltűnését, és a köszönés nélkül eldobott fiára - akivel azóta sincs kapcsolata - építette a maga hazug álláspontját, mint a házasság megszűnésének okát.

A bíróságon jó apa képében tetszelgett, miközben a valóságban mindig minden eszközt megragadott, hogy ne kelljen  a fiával találkoznia, hiszen akkor rendeznie kellett volna a gyermektartást... Az pedig az utolsó volt Casanova tervei között, hiszen éveken át - több milliós összegben - lopta meg titokban a családot akkor is, amikor még velük élt...  

A valóságot eltitkolva, a gyermeket és Casanovának az éppen akkor elhunyt édesanyját felhasználva, közösen felépítettek egy zseniális színjátékot a bíróság számára... Hiszen mi a legcélravezetőbb ha a bíróban részrehajlást, részvétet akarnak kialakítani? Casanovát gondoskodó, szerető apának és gondoskodó, szerető gyermeknek beállítani, s mindezt egy tanúval is bizonyítani...  

Valószínűleg sem technikailag sem erkölcsileg nem okozott az ügyvédnek problémát, hogy egy halottat a pernyerés érdekében felhasználjon... Hogy tisztában volt-e vele, hogy amit állít, az hazugság - mert Casanova nem csak nem rendezte az édesanyja temetését, de Magyarországon sem volt, amikor a sógorom a temetést intézte, avagy egyszerűen ez ügyvédi etikai színvonal Magyarországon, ma sem tudom...  

Amikor a "tanú" meghallgatása elkezdődött, már meg sem lepett, hogy a bírónő kérdésére, hogy ismer-e engem, a válasza az volt, hogy igen, munkatársak voltunk... Ezután szinte unalmas volt a nem sokkal korábban Casanova által előadott - fiára vonatkozó - hazugságokat az Ő szájából ismét hallani.

A kollegina - aki büszkén jelentette ki, hogy rendszeresen látogatja Casanovát Londonban - nem csak a gyermekre vonatkozó hazugságokat ismételte meg, de az elhunyt anyósomról Ő sem feledkezett meg... 

Hirtelen nem tudtam hol vagyok... A döbbenet annyira úrrá lett rajtam, hogy eszembe sem jutott nyilatkoztatni az elmebeteg állításáról és arról, hogy mi célja volt mindezzel? Mi motiválta, hogy idézés nélkül megjelenjen a bíróságon, hiszen azt sem tudta, hogy Casanova létezik a házasságunk idején, hogyan lehetne tanúja bárminek is, és most is csak távkapcsolata van vele, gyakorlatilag nem is ismeri, soha nem lakott vele egy fedél alatt, csupán néhány napot töltött vele Londonban egy néhány négyzetméteres szobában a 2 év alatt... Mi motiválta, hogy eljöjjön a tárgyalásra és egy elhunytat gyalázzon meg? 

Azt, hogy azt a napot túléltem, és azt, hogy nem estem vissza, nem lettem újra pánikbeteg, nem nyúltam újra a nyugtatóhoz, a lányomnak köszönhetem... Miközben autóztunk haza hozzájuk, vezetés közben elmesélte, hogy mit gondol, hiszen bár Őket nem hallotta, az én szavaim kiszűrődtek a tárgyalóteremből és döbbenten szemlélte az eseményeket, a képtelen vádat, hogy én okoztam valakinek a halálát...

Miután hazarepültem, a bíróság számára egymás után írtam az iratokat, kérve a "tanú" beidézését és újbóli meghallgatását, de a bíró vagy figyelmen kívül hagyta vagy elutasította... Ezután a tanúmeghallgatás jogsértő voltára hivatkozva "kifogás" iratokkal folytattam... Mivel a triumvirátus által előadott színjáték és a visszatért pánikroham is megviselt, arról is tájékoztattam a bíróságot, hogy az egészségem védelme érdekében nem fogok a tárgyalásokon megjelenni, a továbbiakban az irataimmal képviselem magam... 

Néhány hónappal később, épp egy deliveryből tartottam vissza az üzletbe, amikor arra lettem figyelmes, hogy Casanova az út baloldalán, a járdán közeledik, majd hirtelen az ott parkoló autó mögé ugrik... A jelenet sokkolt, mert hasonló szituációban ért rablótámadás korábban, így bár egy pillanatig elgondolkoztam, hogy megállok és visszafordulok, de végül tovább hajtottam és bementem a munkahelyemre. Szóltam a vezetőnek, hogy mi történt majd visszamotoroztam a helyszínre, illetve végig az úton, mert Casanova nyilván a metróhoz sétált, miután tisztes távolból, hogy a kamerák ne lássák meglesett a munkahelyen. Természetesen már nem láttam, futva hamar elérhette a metrót és eltűnhetett a forgatagában. A főnököm nem értette, mitől vagyok zaklatott, és különben is miért akarna engem meglesni a férjem és miért bujkálna ha észreveszem. Elmondtam neki, hogy ez nem az első eset, már máskor is előfordult de akkor "el is kaptam". Ekkor már komolyabban vett és megnéztük a kamera által az üzlet előtt rögzített videót. Bár titkon reméltem, de biztos voltam benne, hogy nem lesz a képeken, hiszen amikor első alkalommal kaptam rajta, akkor az utcában bújt el, az üzlet hátsó bejáratától nem messze, ahol a kamera is van, és onnan "futott el" amikor rájött, hogy észrevettem. Akkor, az első esetnél nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak...

Egészen aznap estig nem tulajdonítottam jelentőséget neki, amikor az utcában újra megláttam... Akkor viszont egy psycho thrillerben éreztem magam, ahogy elhaladtam a motorral és a szemem sarkából érzékeltem ahogy görnyedten áll az autó mellett és az ablaküveg mögül les meg... Nem az volt ijesztő, hogy amikor rájött, hogy felismerhetem, elbújt... Az volt ijesztő, hogy miközben elbújt, akkor is tovább lesett meg... Nem leguggolt az autó mögött, hogy megvárja míg elhaladok, hanem görnyedten lesett ki az ablaküveg mögül és attól függően hogy hol tartottam, közeledtem majd távolodtam, váltott testhelyzetet közben, vagyis fordult, hogy lásson...

Nem sokkal később rájöttem minek köszönhettem az újabb látogatását... Két napja volt otthon a válóperünk... Nyilván eljött megbizonyosodni róla, hogy még ott dolgozom, majd miután látott, elindult hazafelé, s akkor vettem észre...

Hamarosan kiderült, hogy jól gondoltam, mert az egyik szabadnapomról visszatérve, egy magyar kollégám egy iratcsomagot adott a kezembe... A tárgyalás eredeti jegyzőkönyvét és Casanovának a peres iratát... Boríték nélkül... Úgy ahogyan neki átadta valaki... Az égiek úgy tűnik tényleg megelégelték a játszmáit... Addig úgy terveztem, hogy az ítélethirdetés után beszélek Casanova öccsével anyósom haláláról,  de ezen események miatt megváltoztattam a döntésemet, s elhatároztam, hogy azonnal Magyarországra repülök és beszélek a sógorommal... S ha már ott vagyok akkor a bíróságra is bemegyek és iratbetekintést kérek, hogy kifotózzak mindent és összegzést írjak, kérve a házasság felbontását és a per lezárását...

Felhívtam hát a bíróságot és jeleztem, hogy következő héten iratbetekintésre hazautazom... Megvásároltam a repülőjegyeket, az otthon élő gyerekeimmel megszerveztem a 2 napot, és boldogan vártam az utazást, hiszen tudtam, hogy találkozom velük...

A repülőtéren a lányom várt, autóval elvitt a Népligetbe és hamarosan a Zalaegerszege induló buszon ültem.. Az úton végig azon gondolkoztam, hogy mennyi jó is történt az elmúlt két évben, a gyerekekkel közös kirándulások, a Cornwalli és egyéb lebilincselő utazásaim... Az, hogy a gyerekekkel szerveztem le a két napot, hogy a lányommal már találkoztam és a fiammal fogok, végtelenül boldoggá tett... Amikor azonban megérkeztem elmúlt az a szívet melengető boldog érzés, ami addig szinte ringatott...

Zalaegerszeg, Casanova városa... A sok rossz emlék tűkkel szurkálta a bőrömet... Éreztem, hogy rám tör a szorongás, és már nem tartottam olyan jó ötletnek, hogy odamentem... Régen, Casanova idejében, ha ilyen állapotba kerültem az többnyire pánikrohammal végződött, ezért kényszerítettem magam, hogy gondolkozzak... Már nincs Casanova, szabad vagyok...

Taxit kerestem, majd a sógorom házához mentünk... Reméltem, hogy jól emlékszem és az első emeleti hosszú nyitott folyosón van a lakása, s amikor a nevét a csengő fölött megláttam, megnyugodtam. Azonban hiába kopogtam, csöngettem, senki nem nyitott ajtót. Amikor már indulni készültem, a szomszéd lakás ajtajában álló idős hölgy megkérdezte, hogy kit keresek, majd miután elmondtam, hogy ki vagyok odajött és beszélgetni kezdtünk. Mesélt Casanováról, az édesanyjáról, a nem létezett kapcsolatukról, Casanova kitiltásáról... Mesélt a temetésről... S mesélt arról, hogy 2016 nyarán megjelentek az anyósomnál a rendőrök és Casanovát keresték...

Még a sógorommal nem is beszéltem, de már annyit tudtam meg, ami már önmagában elegendő lett volna ahhoz, hogy a lelkem megkönnyebbüljön, de amikor este visszamentem Őt is otthon találtam. Elmondtam neki, hogy a válóperem zajlik, amiben az alig egy éve elhunyt édesanyja többször is szerepet kapott. Kellemetlen volt a kérdést feltenni, hogy temetést valóban Casanova rendezte-e, hiszen annál embertelenebb dolgot keveset tudok elképzelni, minthogy a testvérétől elhazudja valaki, hogy eltemette az anyjukat, de nem csak magamnak tartoztam a válasszal, hogy a perben bebizonyítsam Casanova gátlástalanságának nincs határa és a pernyerés érdekében bármit megtesz, de tartoztam a válasszal az elhunyt anyósomnak is és az igazsággal a sógoromnak... Akit láthatóan megviselt a kérdés, talán hinni sem hitt nekem, mert megszólalni sem tudott, talán az is eszébe jutott, hogy hazudok, így elővettem a jegyzőkönyvet és megmutattam neki az ügyvéd kijelentését, ahol azt közli a bírósággal, hogy Casanova az édesanyja temetésére illetve annak rendezésére érkezett haza... Miután látta, hogy a gyalázatos kijelentés nem az én agyamban született meg, hanem valóban ez hangzott el a perben, kijelentette, hogy nem igaz, nem Casanova rendezte a temetést... Már csak azért sem rendezhette - mondta, mert Londonban tartózkodott... Csak a temetésen jelent meg... Egyedül...

Nem tudom, hogy akkor is ilyen őszintén elmondott volna -e mindent, ha nem szembesül a számító és aljas játszmával, hogy Casanovának tulajdonították az édesanyja eltemetését - valószínűleg nem - de így fény derült rá, hogy mi az igazság a "tanú" állítása körül... A sógorom elmondta, hogy az édesanyja Parkinson és/vagy Arzheimer kórban szenvedett, súlyos beteg volt... Elmondta, hogy az idős asszony problémája az volt, hogy telefonon nem tudta elérni Casanovát... Elmondta, hogy Casanova és a "szeretője" többször jártak náluk, de mindig csak kis időt töltöttek ott, először 2016 nyárvégén... A sógoromtól és a szomszédjától kapott információk alapján kialakult a kép, amely egycsapásra felszabadította a lelkemet a teher alól, amit a "szerető" elmebeteg kijelentése okozott...

2016. nyarán az idős asszony egészségének romlását valóban okozhatta az, hogy nem tudott a Casanovával kapcsolatot tartani, hiszen hatalmas szégyennek élhette meg, hogy a rendőrség megjelenik az otthonában és a lakótelep szeme láttára az Ő fiát keresi, Ő pedig nem tud ezen a helyzeten változtatni, mert nem éri el telefonon, nem tud vele beszélni, nem tudja elmondani, hogy a rendőrök keresik és jelentkezzen. Egy egészséges embert is megviselne egy ilyen helyzet, nem hogy egy mentálisan zavart, demenciában szenvedő több mint 75 éves idős asszonyt... Egy olyan beteg ember számára mint anyósom volt, valóban jelenthetett  terhet, s az állapotának romlásához majd akár a későbbiekben halálához is vezethetett, ahogyan a "szerető" állította. Ennek okozója viszont nem én voltam, hanem Casanova.... Casanova volt az aki az "eltűnése" után a magyar telefonszámról felhívta az édesanyját, hogy 2 napra - míg a Londonba induló buszra várt - szállást kérjen tőle, de az elutasította a kérését, ezután visszatért Angliába és megváltoztatta a telefonszámát, megszüntetve az édesanyja számára az elérhetőségét...

A szomszéd által tett kijelentésből az is világossá vált, hogy Casanova ellen büntetőeljárás volt folyamatban, mert elfelejtett kitérőt tenni Zalaegerszeg felé, mielőtt visszasietett Angliába és hiába volt nála több mint 1 millió forint, gyermektartást nem akart fizetni... Bár a szerető azt akarta elhitetni a bírósággal, hogy Casanova hosszú idő után vele utazott először az édesanyjához, mert én nem engedtem hogy találkozzanak, ebből sem volt igaz egyetlen szó sem... Soha nem volt jó kapcsolata az anyjával és akkor sem azért utazott Casanova Zalaegerszegre mert vele akart találkozni... Azért utazott, mert jelenése volt a rendőrségen a gyermektartás nemfizetése miatt, s ha már ott járt az hozzá is elmentek...

Már csak a egy kérdés maradt megválaszolatlan... Mi motiválta a szeretőt, hogy eljöjjön idézés nélkül a tárgyalásra és egy elhunytat használjon fel a pernyerés érdekében, úgy, hogy olyan cselekedettel engem vádolt meg amit valójában a szeretője Casanova követett el? 

A fontos kérdésekre azonban már aznap megszülettek a felszabadító válaszok, a másnapi iratbetekintés már nem is tűnt olyan fontosnak... De ha már ott voltam, az előre egyeztetett időpontban megjelentem a bíróságon és a kezelő iroda előtt ültem, várva hogy én következzek, amikor két hölgy sétált el előttem beszélgetve a folyosón... Egyikük folyamatosan rám nézett, s amikor jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy a peremben eljáró bírónő lehet...

Miután a sorszámom megjelent az irodába mentem, ahol azonnal átadták részemre az összekészített vaskos iratcsomagot... Épp elkezdtem az iratokat olvasni és fotózni amikor megjelent egy hölgy és egy újabb, vékony iratköteget adott a kezembe... Amiben volt egy végzés aznapi keltezéssel, amikor az iratbetekintés miatt a bíróságot felhívtam...

Amikor elolvastam felnevettem... Többször, több iratban leírtam, hogy idézzék be a "szeretőt", hogy a kérdéseimre válaszoljon, és egy másik asszonyt aki Casanova megrendezett "eltűnésének" volt tanúja, de a bíró vagy elutasította, vagy figyelmen kívül hagyta... Azon a napon amikor a bíróságot felhívtam, hogy iratbetekintést kérek, hirtelen született egy végzés, amiben elrendelte mindkét tanú meghallgatását...  

Az iratkötegben volt egy áprilisban érkeztetett peres irat, Casanova körülbelül 20 oldalas irata, tele hazugságokkal, általa benyújtott "bizonyítékokkal". Amit a bíróság elfelejtett megküldeni nekem... Lám, hogy ha nem utazok iratbetekintésre akkor ennek a rendkívül fontos iratnak a tartalmáról valószínűleg tudomást sem szereztem volna, és Casanova hazugságit fogadta volna el tényként a bíróság, s hangosan fejeztem ki a véleményemet... 

Ahogy Casanova beadványát lapozgattam újra és újra olyan felfedezést tettem aminek hatására vagy felnevettem örömömben mert a "bizonyítéka" valójában számomra volt rendkívül hasznos, vagy "kínomban", mert annyira abszurd hazugságot állított, s folyamatosan hangosan kommentáltam amit találtam... 

A legmegdöbbentőbb az a felismerés volt, hogy a triumvirátus által alkalmazott - gyermekre és elhunyt szülőre épített - taktika mennyire sikeresnek bizonyult, mert a bíró elképesztő részrehajlásával szembesültem oldalról oldalra...  S ezeket hangosan kommentáltam...

Újabb döbbenet... A bíró saját kézírásával leírva - vagyis tényként elfogadva - látni Casanova sokadik hazugságát az irat szélén... Nem is halkan reagáltam rá... Mintha az iratban megtalálható bizonyítékaim nem is léteztek volna... 

Legjobban talán az az egyértelmű részrehajlás döbbentett meg, amikor a bíró figyelmen kívül hagyta és bizonyítékként fogadta el, azt a "beszélgetést" amelyet két olyan Facebook adatlapról "folytattak", amelyeknek a jelszavát Casanova ismerte, s ez a beszélgetésből egyértelműen ki is derült... Itt szinte már kiabáltam...

Miután az iratbetekintést végig hangoskodtam megjelent egy hölgy és odahajolva közölte velem, hogy a bírónő beteg lett és elhalasztják a néhány nap múlva esedékes tárgyalást... Csak azért nem nevettem fel, mert ilyen hírnél nem illik... Az érkezésemkor nagy valószínűséggel a bírónőt láttam előttem elsétálni és nekem egészségesnek tűnt... Arról nem beszélve, hogy ha a bírónő nem az iratbetekintésen történtek hatására ment volna haza és vetette volna magát táppénzre, hogy legyen indok a tárgyalást elhalasztani, vagyis ha az érkezésemkor már beteg- és táppénzen lett volna, akkor a betegség miatt történő halasztásról is akkor kaptam volna meg a végzést, amikor a többit, vagyis az érkezésemkor... Azonban nem ez történt... Az iratbetekintés végén jött a hölgy és a hír...

Miután hazaértem, hetekbe telt mire a 20 oldalnyi hazugságra és a bírói részrehajlásra tételesen bizonyítékokat kerestem és a választ 40 oldalon megírtam... Az az időszak megviselt, s nem csak azért mert újra kellett élnem mindazt a borzalmat amit megéltem a Casanova időszakban... Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem elég, hogy Casanova és társulata végig játszmázta, végig hazudta a pert, de az Igazságszolgáltatás rendszerében is ekkorát kell csalódnom? Így a panasz mellett döntöttem... 

A bíró elleni vizsgálat annak ellenére bizonyult rendkívül sikeresnek, és szolgáltatott bizonyítékot ezen gyanúm megalapozottságára is, hogy a Kádár korszakra emlékeztető "szőnyegalásöprős" eljárással mutatta be az államhatalom, azt amit addig csak hírből ismertem... (Ennek a későbbiekben önálló blogot szentelek) 

Amikor a jegyzőkönyvet megkaptam épp a munkahelyemen deliverykre vártam, így volt időm elolvasni... A kollégáim nem értették, hogy időnként miért mondok köszönetet ég felé emelt, imára kulcsolt kézzel, vagy éppen miért vihogok fel... 

A jegyzőkönyvet átfutva rögtön szemet szúrt, hogy az iratbetekintés és a bíró elleni panasz rendkívüli eredménnyel járt, mert a bíróság elkezdett Bíróságként működni...  Például egy év után mindkét tanú megjelent és vallomást tett... 

Ezen fordulat az első másodpercben egyértelművé tehette Casanova és az ügyvédje számára, hogy vége a színjátéknak... A bárány jelmez amiben addig minden tárgyaláson feszített, hirtelen szakadozni kezdhetett, és előbújt a mögötte helyet foglaló igazi személyisége...  Az ügyvédje ki jelentette, hogy amennyiben az ügyfele nem jelenne meg a jövőben a tárgyaláson, a jogi képviseletét biztosítják... 

A második ami a jegyzőkönyvben szemet szúrt - bár csak egyetlen rövid mondat volt, mégis rendkívül fontos - hogy az ügyvéd kérte elutasítani az indítványomat az unokatestvérem tanúként történő beidézéséről...  Amikor azt hitték, hogy a peres irataikban bármit hazudhatnak, mert annak tartalmát nem fogom megismerni, perdöntő bizonyítékként beadták  Casanovának egy asszonnyal folytatott beszélgetését... A beszélgetést, amit az iratbetekintésnek köszönhetően megismertem, és aminek hitelességét vitattam, jelezve hogy az csupán egy "kreálmány" amit valószínűleg Casanova készített két olyan adatlapról aminek a jelszavát ismerte... S bebizonyítottam azt is, hogy a vele álnéven "beszélgető" partnere valójában  nem más mint az unokatestvérem, akivel viszonyt kezdeményezett az eltűnése után, s indítványoztam a nővérem tanúként történő beidézését... Meglepődve olvastam a jegyzőkönyvben, hogy az ügyvéd ennek elutasítását kérte... Hiszen nem Ő maguknak illett volna szorgalmazni a tanú beidézését, hogy szóban is megerősítse, ami a beszélgetésben neki tulajdonított kijelentés, azt valóban Ő mondta és nem Casanova kreálta a jelszó ismeretében? 

Amikor pedig a szerető vallomását kezdtem olvasni, újra és újra hálát adtam az Égieknek, megköszöntem, hogy eljöhetett az a pillanat...  

Kiderült, "honnan szerezte" a házassági életközösségünk megszakadásának körülményeire vonatkozó információit a "szerető"... 

Ez a válasz valószínűleg a bíró legvadabb elképzeléseit is felülmúlta, ezért felejthette el megkérdezni, hogy mindez mikor is történt... Nyilván ezért felejtette el megkérdezni azt is, hogy hogyan is lehetett volna tanúja két Zalaegerszegen élő ember, annak ami Budapesten - egyébként meg sem - történt? Amennyiben erre a találkozásra valóban sor került - s nem egy újabb hazugsággal álltak elő -  az csak úgy fordulhatott elő, ha Casanova Facebookon vagy telefonon megkereste a két ismerősét, felbujtotta Őket, hogy adott időben a zalaegerszegi piacon véletlenül fussanak már össze és mondjanak el egybehangzóan egy betanult szöveget... 

Újabb szórakoztató rész következett a jegyzőkönyvben, és én nem bírtam ki vihogás nélkül... Próbáltam elképzelni Casanova, az ügyvéd, a bíró és a bírósági tisztviselő arcát, amikor a "szerető" az élettársi viszonyukról beszél... 

Végül a számomra legfontosabb - anyósom halálára vonatkozó - rész következett... Szinte láttam magam előtt ahogy a "szeretőből" - bocsánat, távélettársból - a bíró könyörtelenül kiszedi az igazságot... 

A jegyzőkönyvet olvasva szinte láttam, hogy a bíró maga előtt tartva az iratomat, amiben a zalaegerszegi nyomozásom után részletesen levezettem, hogy mi is történt valójában, tételesen pontról - pontra teszi fel a kérdéseket a tanúnak, és az szinte őszintén válaszol... A jegyzőkönyvben gyakorlatilag az iratom tartalmát olvashattam a "távélettárs" szájából... Néhol elferdítve, néhol kiszínezve, de szinte szóról szóra megismételte amit Zalaegerszegen kiderítettem... 

2018 januárban a "szerető" idézés nélkül megjelent a bíróságon, és - az akkor elhunyt anyósomat felhasználva - lelkesen igyekezett a bíróban Casanova irányában részvétet, irányomban ellenszenvet kialakítani, elhitetve a bíróval, hogy én okoztam anyósom halálát... 

Majd 2018 decemberében miután minden hazugságukat bebizonyítottam, a szerető, bár kiszínezve, például az idős asszonynál megjelenő rendőrökből, - akik miatt anyósom Casanovát hívni akarta - hallgatott, hiszen jobban hangzik, hogy az asszony megbánta, hogy nem fogadta be a fiát, de anyósomra vonatkozóan is bevallotta az igazságot... Ki is volt valójában aki akadályozta a kapcsolattartásukat... 

Míg a "szerető" előző meghallgatásán anyósom halálának okozásával vádolt meg, a második vallomásában rólam már szó sem esett... 

S az asszony nem csak azon állításaimat bizonyította a bíróság előtt amelyeket a zalaegerszegi nyomozásom után az iratomban levezettem, de tanúvallomásával arra is bizonyítékot szolgáltatott, hogy Casanova valóban jelentős összeggel lopott meg engem is, nem csak az előző családját...

Casanova a kettőnk, két éves angliai jövedelméből 400.000,- forint körüli összeget hagyott ott nekem, amikor az eltűnését megrendezte... A "szerető" pedig bizonyította a tárgyaláson, hogy Casanova  "összegyűjtött" egy fizetésből londoni albérlet és életvitel mellett három hónap alatt majd 1 millió  forintot... 

A "szerető" meghallgatása után, a főbérlőnk következett... Amikor a vallomását kezdtem olvasni, ismét hálát adtam az Égieknek, megköszöntem, hogy eljöhetett az a pillanat is... A főbérlő - aki a lánya szerint baráti viszonyba került Casanovával - őszintén elmondott mindent, valószínűleg a bírónő célirányos kérdéseinek köszönhetően... Míg a "szerető" azt bizonyította be, hogy a per Casanova bábszínházaként zajlott, a második tanú azt igazolta, amit korábban vázoltam Casanova megrendezett "eltűnéséről"... 

A tanúk meghallgatása után Casanova került sorra... Amikor a jegyzőkönyvben azt olvastam, hogy a bíró figyelmezteti Őket - a jogi képviselőjét is - a rosszhiszemű pervitel miatt tett kifogásaim eredményeként, újra azt a következtetést vontam le, hogy az iratbetekintés és a bíró elleni panasz elképesztő eredményre vezetett...  

A tanúk vallomása után - valószínűleg szembesülve azzal, hogy bábként használta Őt a játszmájához - a bíró vezette úthenger Casanovát is maga alá teperte és belőle is kipréselte az igazságot...  Megtudhattuk mindannyian, hogy mi volt az ámokfutásuk kiváltó oka:

  •     -  miért Magyarországon és miért titokban adta be a válópert
  •     - miért állított hamis tanút és kreált hamis bizonyítékot
  •     - miért titkolta el a bíróság elől az életközösségünk megszűnésének valódi körülményeit
  •     - miért használta fel az elhunyt édesanyja mellett a hat éve köszönés nélkül eldobott fiát  a maga hazug           álláspontjához...

Kiderült, hogy valóban folyt ellene büntető eljárás, ahogyan azt a zalaegerszegi nyomozásom során a sógorom szomszédjának szavai hallatán kikövetkeztettem... Casanova bevallotta, hogy ellene büntetőeljárásban megrovás intézkedés született... Ami azt is jelenti, hogy három évig szerepel a nyilvántartásban és nem indulhat ellene újabb eljárás ez idő alatt... Értelmet nyert, hogy miért akarták megszállottan megakadályozni, hogy a "szeretőt" a bíróság beidézze és újra meghallgassa... Értelmet nyert, hogy a "szerető" miért használta fel az akkor elhunyt anyósomat és hazudta, hogy én okoztam a halálát... A bíróság előtt sárba akartak tiporni, lejáratni, olyan embernek bemutatni, aki nem érdemel bizonyítási eljárást és a bíró azonnal mondja ki a válást, mielőtt az igazság kiderül... Casanova bőrét mentette... Bármi áron... 

"Most hogy a válóperünk a végéhez közeledik gyakorlatilag lemodellezhető hogy egy szociopata személyiségjegyekkel rendelkező ember milyen hatalmas rombolásra képes. Mire rájövünk, hogy felhasználnak, manipulálnak minket, már késő... Ha szerencsénk volt, nem követtünk el helyrehozhatatlan bűnt bábúként az érdekében cselekedve, nem rokkantunk, nem haltunk bele..."  Ezekkel a szavakkal kezdtem...  

A történet szereplői valószínűleg már szembesültek azzal, hogy Casanova felhasználta, manipulálta Őket, s különösebb következmények nélkül túl is lépnek majd a történteken...  A bíró elfelejti, hogy bedőlt nekik, elfelejti az ellene folyt vizsgálatokat, az ügyvéd is megemészti, hogy a Mónika Show-tól nem is járt olyan messze, csak épp saját magukat alakították benne... 

A  "szerető" viszont egyszer szembesül majd azzal, hogy Ő az akinek nem volt szerencséje, mert Ő elkövetett helyrehozhatatlan bűnt - felhasznált és meggyalázott egy halottat - bábuként Casanova érdekében cselekedve... S valószínűleg az a pillanat sem lesz könnyű számára, amikor azzal szembesül, hogy az elmúlt három év illúzió volt, s Ő csupán egy főszereplő volt Casanova bábszínházában...

Amikor ezekkel a szavakkal 2019 márciusában az írást befejeztem, már csak az ítéletre vártam... Az ítéletre a két nap múlva esedékes tárgyalásról...

Csak vártam és vártam... Négy egész hónapig... Nyolc telefon a bíróságra és egy feljelentés szükségeltetett hozzá, de ma megkaptam... Az ítéletet és a dátum nélküli jegyzőkönyvet... 

Amikor a jegyzőkönyvben Casanova ügyvédjének szavait elolvastam a szívem gyorsabban kezdett verni....

Másfél éve lépett be a budapesti - 25 éve praktizáló - ügyvéd a perbe... Tárgyalások, több százoldalas iratköteg, konzultációk, rengeteg munkaóra... Meg sem próbáltam kiszámolni, hogy mennyi az ügyvédi díja, amit tőlem remélt... Tőlem aki ügyvéd nélkül és a tárgyalásokon való részvétel nélkül, csupán az irataimmal képviseltem magam - rendíthetetlenül híve az igazságban - az elmúlt másfél évben... Amikor elolvastam, hogy a zártan hozott ítélet kihirdetése után az ügyvéd kijelenti, hogy lemondanak a fellebbezési jogukról gondolatban már félmilliónál tartottam... 

Nagy levegőt vettem és elkezdtem az ítéletet olvasni... S nem akartam hinni a szememnek... Az a tény, hogy a bíró elutasította az ügyvéd igényét - az alsó hangon is milliós - ügyvédi munkadíjjal kapcsolatban, amit még fél órája is tőlem követeltek, és az a tény, hogy a fellebbezéshez való jogukról lemondva elismerték az ítéletben szereplő állításokat tudatosította bennem, hogy NYERTEM...

Ahogy olvastam úgy hullott le a két éves perben a vállamra rakódott mázsás súly... Amikor a legfőbb releváns kérdéshez értem, a könnyeim fátylán keresztül láttam, hogy a bíróság elfogadja mi vezetett részemről a teljes elhidegüléshez...

Valószínűleg nincs ember aki eltudja képzelni, hogy milyen kétségek közt létezni, abban a tudatban élni, hogy a párja esetleg pedofil... S valószínűleg nincs ember aki eltudja képzelni, hogy milyen érzés amikor a félelmeinket nem csak megoszthatjuk valakivel, de az elfogadásra is talál... Azt pedig ma még én sem tudom megfogalmazni, hogy milyen érzés egy bírósági ítéletből bizonyosságot nyerni... Hiszen egy ember akinek nincsenek pedofil hajlamai reflexből kérte volna ki magának az ítélet ezen részét ahelyett, hogy szó nélkül és azonnal lemond a fellebbezési jogáról... 

2019. július 12-e rendkívüli nap az életemben... S nem az anyagi és erkölcsi győzelem miatt, s még csak nem is azért mert ügyvéd nélkül nyertem meg a pert ügyvéd ellen... Rendkívüli ez a nap azért mert tanulsággal és talán reménnyel szolgál mindenki számára... Ha hiszünk benne, ha következetesek és kitartóak vagyunk, ha élünk a jog adta lehetőségeinkkel, akkor győz az igazság... 

Hogy ki lesz a következő aki besétál Casanova hálójába nem tudom...  De tény, hogy Casanovák léteznek, s ez a világ nekik kedvez...


Judy Tailor

London,  2019. július 12.


Részlet a folytatásból:

"Felhívtam a bíróságot, hogy következő héten iratbetekintésre érkezem... A bíró valószínűleg azt a napot 2018. október 5.-ét a rémálmai közt tartja számon... Olyan gyorsan sem írhatott meg még két végzést a praxisában, mint azon a napon... Gyorsan belapátolt mindent, amit egy éven át hiába kértem, elrendelte mindkét tanúnak, hogy jelenjenek meg a 10 nap múlva esedékes tárgyaláson... Nem számított már akkor, hogy a "szerető" addigra "élettárssá" változott, vagyis nagy valószínűséggel Londonban él... 50 ezres büntetést helyezett kilátásba ha úgy gondolná, hogy elfelejt megjelenni, mint ahogyan azt a másik tanú korábban büntetlenül megtehette... Lám, amíg nem döntöttem úgy, hogy iratbetekintek, a bírónak eszébe nem jutott az általam indítványozott tanúkat meghallgatni..."